A print() függvény

Amikor programozni tanulsz, az egyik legelső dolog, amit meg kell értened, az az, hogyan tudsz a programoddal kommunikálni. A Pythonban erre az egyik legegyszerűbb és legfontosabb eszköz a print() függvény, amiről már bizonyára hallottál.

Ez a parancs annyit csinál, hogy kiír valamit a képernyőre, például egy szöveget, számot vagy akár több dolgot is egyszerre.

print("Helló, világ!")

Ha lefuttatod ezt a sort, a konzolon meg fog jelenni:

Helló, világ!

Mi is az a függvény?

A „függvény” szót valószínűleg már hallottad matekórán, például f(x) = x + 1.
A programozásban is hasonló az ötlet: a függvény kap valamilyen bemenetet (argumentumokat), és tesz valamit ezekkel, például kiírja, kiszámolja vagy átalakítja őket.

A Pythonban a print() is egy ilyen függvény.

• Néha csak hatása van – például megjelenít valamit a képernyőn.
• Máskor értéket is visszaadhat – de a print() nem ilyen, ő csak kiír, nem ad vissza semmit.

A zárójelek szerepe

A zárójelek ( ) mindig azt jelzik, hogy függvényt hívsz meg.
Még akkor is oda kell írni őket, ha éppen semmit sem szeretnél „átadni” neki:

print()

Ez is működik csak épp üres sort fog kiírni.

Ha viszont valamit ki akarsz íratni, azt a zárójelek közé kell tenned:

print("Ez egy üzenet.")

Mi az az „argumentum”?

A függvénynek átadott adatokat argumentumoknak hívjuk.
Olyan ez, mintha a függvénynek odaadnál valamit, amit felhasználhat.

Például:

print("Helló, diák!")

Itt az argumentum egy szöveg, amit idézőjelek közé tettünk, ezt nevezzük karakterláncnak vagy stringnek, ezekről a későbbiekben még lesz szó bővebben.

Idézőjelek = „ez most szöveg!”

A Python bármit, amit idézőjelek (” ” vagy ‘ ‘) közé teszel, szövegként kezel.
Ezért például ez:

print("123")

nem számként, hanem szövegként lesz kiírva. Ha számot akarsz kiíratni számként, idézőjelek nélkül írd:

print(123)

Több dolgot is kiírhatsz egyszerre

A print() nemcsak egy dolgot tud megjeleníteni. Akár több argumentumot is átadhatsz neki, vesszővel elválasztva:

print("Én", "szeretem", "a", "Python-t!")

A Python automatikusan szóközt tesz a szavak közé, így ez lesz az eredmény:

Én szeretem a Python-t!

Ha szeretnéd, hogy más karakter (pl. kötőjel) legyen a szavak között, használhatod a sep (separator) nevű beállítást:

print("Én", "szeretem", "a", "Python-t!", sep="-")

Ekkor a kimenet:

Én-szeretem-a-Python-t!

Új sor: „\n” 

Ha azt akarod, hogy a szöveg új sorba törjön, használhatod a \n jelet:

print("Első sor\nMásodik sor")

A \n egy speciális karakter, amit „újsor” karakternek hívunk. A Python egyetlen karakterként kezeli, és arra utasítja a programot, hogy a következő szöveg új sorban kezdődjön.

Az end kulcsszó

Alapból a print() minden hívás után új sort kezd. De ezt megváltoztathatod az end kulcsszóval:

print("Hello,", end=" ") 
print("világ!")

A kimenet így néz ki:

Hello, világ!

Láthatod, hogy a második print() nem új sorban kezdett, mert az end=” ” (egy szóköz) ezt megakadályozta.

Ha teljesen el akarod hagyni az elválasztót:

print("Hello,", end="") 
print("világ!")

Ekkor a kimenet:

Hello,világ!